Szorgos kezek

  A blogom egy kedves olvasója, Dóri keresett meg azzal a kéréssel, hogy tudnék-e neki egy plüss BMX biciklit készíteni, ami a barátja bringáját kellene megtestesítse. Természetesen elvállaltam, mert nem ismerek lehetetlent. Napokig gondolkodtam azon, hogy a küllőket hogyan lehetne kivitelezni. Egyik este megálmodtam a megoldást. Fonalból fűztem a küllőket a gumi és a tengelyek közé. A bicikli váza kitömött hengerekből készült. A villamos után ez a kedvenc alkotásom, mert szeretek új, olykor lehetetlennek tűnő, extrém dolgokat kitalálni, megvalósítani. A végeredménnyel Ági is elégedett volt, és remélem a párjának is tetszett, aki ajándékba kapta.  Én pedig köszönöm Áginak a nem mindennapi felkérést!

       Két hónappal ezelőtt bővült a családunk, nagynéni lettem. A kis unokahúgomnak meg is álmodtam egy dekorációt a szekrényére dekorgumiból. A szekrény két oldalán van ajtó, középen polcok.  Tervem szerint a napocska, pillangó, elefánt és tavacska lesznek a bal oldali ajtón (a tó éppen a szélén), a fa, gomba, zsiráf és teknős a jobb oldali ajtón. És a kis huncut elefánt lefröcsköli a teknőst. Először csináltam dekorgumiból így dekorációt. Azt olvastam, hogy az alapot feketéből érdemes kivágni, arra ragasztani a színes részeket, hogy a fekete kiemelje az alakokat. És valóban. A hátoldalukra kétoldalú ragasztót ragasztottam, így rögzíthető a szekrényajtóra.

       Egy szép őszi napon kirándultunk egyet a Duna parton. Dorka talált néhány apró csigaházat, és a kezembe adta őket. Azt mondta nem kellenek, de én sajnáltam ledobni a földre, olyan édes kis picikék, ezért inkább szedtem még hozzá egy maréknyit. Akkor még nem tudtam mire fogom felhasználni. Úton hazafelé azonban eszembe jutott, hogy tökéletes ajándékot készítünk belőle sógoromnak, aki szereti a csigákat. Így is lett. Dorka ragasztotta a papír részeket, Ambrus a csigaházakat, és ő rajzolta meg a nap sugarát. Egy képkeretből kivettem az üveget, és anélkül helyeztem bele a képet.

       Dorka ajándékba kapott egy vödör Fischer Tip játékot. Nem ismertem korábban, ezért utána olvastam az interneten. Kiderült, hogy krumpliból készült, ételszínezékkel festve, és mivel ragasztó használata nélkül, vízzel lehet összeragasztani a darabokat, teljesen veszély nélkül adható kisebb gyerekeknek is.  Eddig még csak egyszer alkottunk vele, de ajánlom minden alkotni szerető gyereknek (és felnőttnek, mert én is nagyon élveztem az alkotást :)). Először valami egyszerűt gondoltam, hogy készítünk Dorkával. Mondjuk egy koronát a fejére. De ő a kis füzetből a zsiráfot választotta. Persze ahhoz leírás nem volt, csak egy kép. Kicsit módosítottunk rajta, hogy elég legyen a sárga rudacskánk. Én adtam az instrukciókat, Dorka ragasztott. A fülét-szemét-levelet a szájában én készítettem, de a zsiráf többi részét Dorka. A foltok ragasztgatásába Ambrus is beszállt. Neki egy kardot készítettünk. Ő is egyedül ragasztotta az instrukcióim alapján.  ...

              A 2013/12. Praktika magazinban találtam vidám síelő és snowboard -ozó  toboz manókat és Karácsonyfa díszeket. Ilyeneket készítettünk Ambrussal ajándékba. A ragasztást én csináltam, mert a ragasztópisztolyt még nem bíznám rá, de a festést önállóan végezte. Még a manó arcát is ő rajzolta meg filccel. Szerintem nagyon aranyos lett.   Dorkával festettünk egy képet, szintén bátyáméknak ajándékba. Nagyon élvezte, hogy befestettük a tenyerét, és hogy az ujjával is festhet. Ilyen szép Karácsonyfát festett szinte egyedül.

       Szeretem, amikor az Interneten véletlenül találok egy-egy szuper ötletet, anélkül, hogy kerestem volna. Ezeket a csillagokat is így találtam meg itt . Vagyis ezeket már én csináltam. Ez is szerelem volt első látásra. Rögtön ki is próbáltam. Tapétaragasztót használtam hozzá, tökéletesnek bizonyult. Meg is álmodtam a Karácsonyfánkat. Rákerültek még a tavalyi horgolt kis csizmák és narancshéjból kiszúrt csillagok. És persze gömbök is. Ilyen lett: