Kis vakond torta

        Jó háziasszony módjára szeretek sütni-főzni. Sokszor próbálok ki új recepteket, vagy hozok létre valami újat néhány recept módosításával.

Kisfiam egy évesen még tejfehérje allergiás volt, ezért mindenképpen én akartam sütni a tortáját, hogy biztosan ne legyen benne tej semmilyen formában. Később ezt az allergiát "kinőtte", így a második születésnapjára már bátran süthettem akármilyen tortát. Nagy kedvenc volt akkoriban a katicabogár, így a tortája is katica lett. Tésztája piskóta, tölteléke joghurtos-tejszínes. A máz pillecukorból készült Tortaimado leírása szerint.

       Ambrus nemrég ünnepelte 3. születésnapját. Saját akarattal, ízléssel bíró nagyfiú lett. Focilabda tortát terveztem neki sütni, de ő kijelentette, neki kis vakond torta kell!

Hónapokig gyűjtöttem információt, néztem kis vakond torták képeit az interneten, míg végül megszületett ezek összegzéseként a saját ötlet.

 Sütöttem egy Vakondtúrás tortát. Szintén Tortaimado leírása szerint készítettem "hamis marcipánt" dióból. Ebből a bevonóból készült a fű, a virágok a kis vakond és az ásója is. Nem találtam fekete ételfestéket, az pedig, hogy széntablettával színezzem, nem igazán nyerte el a tetszésemet, ezért Noti ötletét felhasználva, ecsettel olvasztott csokival színeztem a kis vakondot, és az ásója nyelét. Igaz, nem fekete lett, de legalább nem is került a tortába széntabletta :)

A torta 5-ösre vizsgázott, az ünnepeltnek nagyon tetszett.

Hogyan is kezdtem varrni?

Nem tudom mikor kezdődött pontosan. Gyerek voltam még, amikor édesanyám vett magának egy varrógépet. Mindenféle varrási ismeret nélkül maradék anyagokból nekiálltam ruhákat varrni magamnak. Újságpapíron megrajzoltam szabásmintát, kiszabtam és megvarrtam. Persze nem igazán tudtam hordani őket, mert gőzöm sem volt a szabásminta szerkesztésről :)

Később kész szabásminták alapján készítettem magamnak (már hordható) ruhákat. Minden egyes darabbal többet és többet tanultam.

Az első olyan ruhadarab, amit magam terveztem, és amire nagyon büszke vagyok a barátnőm kislányának készült koszorúslány ruha.

Amikor a férjem megkérte a kezem, nem volt kérdés, hogy én varrom a menyasszonyi ruhámat. Főként azért, mert nem találtam sehol olyat, amibe beleszerettem volna, másrészről pedig azért, mert így sokat tudtunk spórolni a költségeken.

Gyorsan beiratkoztam egy varró tanfolyamra, de mire kellett volna a ruha, még nem tudtam sem szoknya, sem blúz szabásmintát készíteni. Ennek ellenére optimistán belevágtam. Mit veszíthetek? Ha nem sikerül, még mindig kölcsönözhetek, "csak" az anyag árát buktam.

Először a menyecske ruha próbadarabját készítettem el egy Burda szabásminta alapján. Jól sikerült, így a menyecske ruha megvarrása nem okozott gondot.

A menyasszonyi ruha szoknyájának a szabásmintáját kölcsön kaptam, a blúzét pedig én szerkesztettem. A menyecske ruha blúzát alakítottam át. Második nekifutásra sikerült is.

Azt hiszem a két ruha megvarrása közben tanultam a legtöbbet.