Anyukám mesélte, hogy gyermekkorukban gyakran állítottak fél cső kukoricát egy tányér vízbe, ami hamar kicsírázott. Gondoltam Ambrussal megcsináljuk, milyen jó lesz nap mint nap figyelni, hogyan növekszik. Így is lett, igaz, Ambrusból nem váltott ki nagyobb érdeklődést, sőt, először hisztizni kezdett, hogy vegyem ki a vízből a kukoricát, mert ő nem akarja, hogy beletegyem. De én győztem :)
Engem nagyon lázba hozott, mert mintha óráról-órára növekedett volna. A képen 11 napos. Hát nem szép? És tényleg nem kellett mást tennem, csak figyeltem, hogy mindig vízben (kb. 1cm) álljon.
Nekem nagyon tetszik, ezért elkezdtem gondolkozni, hogy mit tegyek, hogy sokáig megmaradjon, mert így vízben állva elég hamar tönkremegy. Ezért földbe ültettem, talán így tovább megmarad. Az étkezőasztalunkat díszíti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése