2011. szeptember 24., szombat

Gesztenye


       Gyermekkorom óta szeretem a gesztenyét. Szeretem a látványát, az illatát, a formáját, a tapintását, a sokszínűségét... Mintha mindegyik mosolyog rám.
Mindig lehajolok érte és hazaviszem. Csak úgy. Mióta Ambrus megszületett, azóta ürügyem is van rá :)
Mostanában ovi után elmegyünk gesztenyét keresni. Tényleg keresni kell, mert egy fa van az utcán, néhány kicsi pedig a játszótéren. Mindezekre rengeteg gyerek. De azért nekünk is jutni szokott belőle, hála a sasszememnek :D

       Az idei első két gesztenyéből készítettünk egy Tiptop-ot. Később elkészítettük hozzá Kipkop-ot is. Akinek van gyereke, talán ismeri, akinek nincs, annak elmondom:  Tiptop egy gesztenyelány, Kipkop pedig egy gesztenyefiú. Ők Marék Veronika egyik mesesorozatának a főszereplői.


       A következő gesztenyékhez Bartos Erika Zsákbamacska verseskönyvét hívtuk segítségül, és a Gesztenyék c. versből elkészítettük a malacot és a kukacot. A malac fül nélkül maradt, mert Ambrus azt mondta ne ragasszunk neki. Aztán beindult a fantáziája és elkészítette a versből az oroszlánt. Igaz, hogy hosszú lába és nyaka van, mint a zsiráfnak, és van két keze is, de ez Ambrus oroszlánja. Még az arcát is ő rajzolta meg.
Néhány nap múlva az óvodában készítettek gesztenye hernyót, így már kész kis állatkertünk kerekedett itthon :)



       A gesztenyefigurákhoz nem kell más, mint néhány gesztenye, fogvájó (vagy gyufa, vagy hurkapálca) egy hegyes végű olló (pl. körömvágó olló), amivel kifúrjuk a lyukat a fogvájónak, és persze fantázia, és jókedv :)
Csak arra kell vigyázni, hogy az ollóval ne szúrjunk mély lyukat a gesztenyébe, mert mikor kiszárad a gesztenye, akkora lyuk lesz, hogy kipottyan a fogvájó. Csak éppen a gesztenye héját szúrjuk át, a fogvájó a  húsába már könnyen belefúródik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése